A 2007-es évnél hagytuk hátra a Semleges csatamezőt, amely megjelenése után mindössze fél év tesztelgetés után hamar az élre tört, és elfoglalta pozícióját a HKK-ban, mint egy egyedi pakliépítési átgondoltságot igénylő kontroll pakli. Egyedi koncepció, amivel elsősorban a profi kategória legjobb játékosai játszanak magabiztosan, hiszen már a verseny kezdete előtt el lehet vele bukni, ha rosszul válogatjuk meg, mi kerül be a pakliba, mit teszünk a side-ban és mit hagyunk ki. A cikk második felében a konkrét összeállításra, az alapelvekre koncentrálunk majd pár kiemelkedő játékos írásain keresztül.
Manapság se könnyű összerakni egy jól működő mezőt, de ekkoriban (a járunk) rendkívül kevés olcsó beleszólás volt a lapkészletben, és ezekből még ki is vehet az ellenfél. Az alapvető kontroll játék lényege (tulajdonképpen minden gyűjtögetős kártyajátékban) a rendelkezésekre álló erőforrásokból a minél nagyobb előny felépítése, kulcslapjaink által. A 2007-es nyár közepi Beholderes hagyományos versenyen már nyoma se volt az élmezőnyben a mezőnek, szinte kizárólag olyan összeállítások kerültek a dobogóra, amiket nem érint igazán rosszul a letiltás – sima követős paklik, illetve Ősi rúna / Lépéselőny a meta. Ugyanakkor megjelenik a Bundás yeti, az abszolút inkorrekt nyerés megfelelője ebből az időszakból. Mivel a yeti rendkívül jól érzi magát a vastag pakliban, és a fekete is kifejezetten erős kontroll szín ekkoriban, a szerelem kölcsönös, a 2007-es Nemzetit azonban mégsem hódítja meg a páros. Ahogy később meglepő módon a 2008-as és 2009-es Nemzeti első napjai se a mezőről szólnak – a profik más mellett teszik le a voksukat.
Az Elözönlés kiegészítő (a Hálócsapda szabálylappal), a letilthatatlan Sokszínűség UR szabálylap megjelenése, a Bundás yeti tiltása aztán kicsit parkolópályára is teszi érzésem szerint a jó öreg rudat. A 2009-es Nemzeti krémje csupa olyan összeállítás, ami kifejezetten rossz párosítás a mező számára: az első nap nyertesei a frissen megjelent Molluszk, az ócskás és az ötlapos kontrollok. Úgy gondolom, a mező igazán sosem tudott a HKK történelmében dominálni, vagy ha igen, csak egyes versenyek, rövid időszakok erejéig, viszont állandó fenyegetésként ott maradt mindig az éppen legnépszerűbb dekkek mögött. A már említett Molluszk alapből is bombaerős követő, aztán 2010 második felében megkapja a Varázstárgyak Zénben a játszótársát a Nekrofun máglya képében, ami őrületes erőforráselőnyt ad a paklinak, szinte megoldhatatlanul – ha sikerül behúzni. Az “áldozós Molluszk” diadalmenete egy évig tart, aztán 2011 október közepétől tiltólistára kerül – újabb lehetőség adva a mezőnek, hogy Tier 1 paklivá váljon.
2009-ből érdemes megemlíteni Varannai Balázs legendás horda-mezőjét, amivel Beholderes versenyen tudott befutni a második helyre. Tudtommal ez minden idők legjobb helyezése profi kategóriában nem kontroll jellegű mezős összeállítástól. A pakli alap irányvonala az ekkori paklik átlagköltségéhez mérten olcsó lények és sebző nem lény lapok minél hamarabb kiszórása, amelyek elég nagy számban tartalmaznak nekront is a költségükben. Ez szerencsére egy mezőben sosem probléma. A kontroll verzióhoz képest ez minél hamarabb igyekszik terminálni a játékot, szinte minden lap vagy visszatermeli saját (lapot húzat, elhalálozásakor kárpótol minket), vagy manaköltség nélkül kirakható, vagy segít a játék lezárásában (Moa torpedó, A pokol szeme). Kiemelném az alapból játszott Dobótőrt és Moa torpedót (!!!), illetve azt, hogy a pakli átlag gyakorisága valahol nem gyakori szinten mozog. Emlékeim szerint ez az összeállítás nagyon sokáig volt hivatkozási alap, amikor kezdőknek olcsópaklit kellett ajánlani a fórumon. Hol voltak még ekkor az Alfák…
2011-ben hozom az első konkrét leírást, az utolsó aktív HKK-s éveit futó (és már korábban említett) Baross Feri tollából. Ez a pakli már stílusában is hasonlít a mai mezőkhöz, és az átlagköltségében (a pakliban levő lapok VP-költségének átlaga) se áll olyan nagyon távol a maitól, noha lassan évtizedes távolságból olvassuk. A színek kék-sárga-piros-barna, ami teljesen érhető, ekkoriban ezek voltak az abszolút kontroll színek (a fehérrel karöltve), a fekete-lila a Molluszk, a világoszöld a bilincs alap színei voltak. A magasabb átlagköltségű lapok kapcsán ne felejtsük el, hogy szinte minden lap fix VP-ből jött – a zanszilánk költség még nem pörgette fel a játékot, egy jó VP-termelés létrejötte nagyon sokat számított. Feri koncepcióján látható, hogy a permanens erőforrást termelő lapok lapok létrejötte és megvédése kulcsfontosságú a kontroll-játékban, azonban a gyűjtőből is kijátszható vízió lapok beiktatásával már a sikeres kijátszás se fontos – a következő körben újból kijöhetnek, és adhatnak egy kis plusz előnyt, mint minden más lapunk, egy jó nagy hógolyóeffektus felé tartva. A még napjainkban is játszott Víziók vagy Zajos léptek (nem vízió, de az egyik legbosszantóbb gyűjtőjátékban használt lap) jó példa ezek időtállóságára.
2011 második feléből érkezik egy másik elemzés, Abonyi Attilának köszönhetően (Nemzeti Bajnok, 2013), aki Dungeonös versenygyőztes összeállítását elemzi ki lapról lapra – beleértve a végül kirostált lapokat is. Ez a Vigyázz!Autó (HKK Blog előd, frenetikus szlenggel és belsős poénokkal) hasábjain megjelent leírás szerintem nem csak nekem segített rengeteget ebben az időszakban összerakni egy jól működő paklit, mivel nem csupán a saját koncepciójába mélyed bele, hanem a sorok közötti szemléletmódot olvasva is tanulhatunk . Bonyi relatíve sok és jó gyngy-vel, kvázi UR-ek nélkül (ha a “tiszteletbeli” Transzformációt nem vesszük annak) rakta össze a bizonyított paklit. Ekkoriban még külön “slot” volt és kellett az ölésre (és jó lapnak számított egy Homoksárkány, egy Don Caloni, stb.), ez mára betagozódott az erőforrás-counter-megoldás trióba. Külön kiemelném a még ma is hasznos tippeket a cikk végéről! (A beszámoló + interjú a győztes versenyről.)
A következő elemzést Egyed Dávidnak (Nemzeti Bajnok, 2014) köszönhetjük, aki a rengeteg kiváló lappal bíró Alanori Olimpia kiegészítő után vette szemügyre a mező aktuálisan legjobbnak gondolt formáját. Igen, itt elég nagyot ugrottunk az időben: 2013-ban megjelenik minden idők egyik legrosszabbul fogadott kiegészítője, a Világégés, benne az Életenergia szabálylappal, ami egy újabb döfés a mező-kedvelők szívébe. A Sokszínűség után egy újabb borzalmas párosítás, és az ekkor megjelenő erős antimágiás kombó (a nerf előtti Szánalmas teknős-Őshangya here) illetve nehezen fogható gyűjtőgen se segített mezőnk helyzetén. Az AO környékére viszont normalizálódott valamennyire a helyzet, és elkezdődött a meta kiszélesedése, egyre több olyan koncepció volt, amivel érdemes volt kísérletezni – ahogy Dév is írja, ilyenkor nagyot tud szólni egy megbízhatóan működő mező. Ez az összeállítás már abszolút “modern” abból a szempontból, hogy a kontroll játék mellett kifejezetten jó tempót is tudunk menni vele optimális húzás esetén, nem evidens a reaktív játék, várni ellenfeleink cselekvéseit. 2017 környékén a Veszettség, Italkeverés (mindkettő nerf előtti), Albínó varkaudar lapokkal a játék korai szakaszában őrületes előnyre lehetett szert tenni, és az ingyen kijátszható reakciók segítettek ezek megvédésében. (Ez a ) A színek súlyozása jelentősen átalakult: Raia – Elenios – Rhatt – Dornodonra esett a választás, ami egészen az isteni szabály bevezetéséig tényleg a legerősebb felhozatalt nyújtotta kontroll téren.
Napjainkban a Semleges csatamező él és virul, amit mi se bizonyít jobban, hogy az 2020-as év eddigi három Beholderes versenyében egyetlen koncepció ért oda minden esetben a dobogóra, a Beszűkült látókör előrehaladása és az ezzel erősen fogyó spoilerek dacára. Kialakultak a különböző korlátozott formátumok erős mezős altípusai is (pl. Veszélyes fajon az elfes és goblinos verziók), az amatőr kategóriában is olykor sikerrel forgatják tehetséges játékosok. Ki tudja, talán idén a Nemzeti első napján is látunk egy dobogót tőle? Nem elképzelhetetlen.
EXCELSIOR KLUB 